A fogsor hátsó részén elhelyezkedő négy foggal sokaknak meggyűlt már a bajuk, nem csoda, hogy rossz hírben állnak. Ha valakinek még nem okoztak problémát, a későbbiekben nagy valószínűséggel fognak. Ezért is fontos, hogy figyelemmel kísérjük állapotukat, és ha lehet, egy tervezett fogeltávolítással előzzük is meg a felesleges tortúrát.

Fogsorunk tulajdonképpen olyan, mint egy sokfunkciós svájci bicska. Mindegyik fogunknak megvan a saját feladata, funkciója, amelyek működés közben kiegészítik egymást. Ha nagyon leegyszerűsítjük a dolgot, a metszőfogakkal harapunk, a szemfogakkal tépünk, a kisőrlőkkel darabolunk, a nagyőrlőkkel pedig rágunk.

Na de mire valók a bölcsességfogak?

A sorból némileg kilógnak a bölcsességfogak, amelyeket alapvetően a nagyőrlőkhöz sorolhatunk, rágómunkát azonban elhelyezkedésük miatt csak korlátozottan lehet velük végezni. Esetükben evolúciós örökségről lehet beszélni. Őseink arra használták ezeket a robusztus, erős őrlőket, hogy rendesen megrágják velük a nyers, rostgazdag növényeket és húsokat. Életmódunk és táplálkozási szokásaink változásával azonban állcsontunk egyre rövidebbé vált, bölcsességfogainknak pedig egyre kisebb lett a mozgástere.

A fogak esetében alapvetően három különböző funkcióról beszélhetünk: hangképzésről, esztétikáról és rágásról. A hangképzésben leginkább az elülső fogak vesznek részt. Ha az esztétikát vizsgáljuk, akkor már a hátsóbb régiókban található fogak is számítanak, de a bölcsességfogak ez esetben sem rúgnak labdába. Egyedül a rágásnál van elenyésző szerepük, azonban annyira hátul vannak, ahol az állkapocs már nem tud rendesen kinyílni, így nem jut sok hely a feldolgozandó tápláléknak.

Tényleg csak a baj van velük

Funkciójuk ugyan nincs, de rendkívül sok problémát okozhatnak. Az egyik problémaforrás pont abból fakad, hogy az állcsont rövidülése miatt nem mindig van elég hely számukra, így gyakran rossz szögben, rossz pozícióban törnek elő. Ez az esetek nagy részében ínybetegséghez vagy a szomszédos nagyőrlők sérüléséhez vezethet. A kevés hely számlájára írható az is, amikor az általuk okozott nyomás miatt a fogak összetorlódnak, elcsúsznak egymás mellett, ezért a fogsor aszimmetrikussá válik.

Mivel nagyon hátul találhatók, ezért nem egyszerű feladat a tisztításuk sem, hiszen fogkefével nehezen lehet a teljes felszínüket átsúrolni. Ezt tetézi, hogy a korlátozott rágási funkció miatt nem érvényesülnek a természetes öntisztulási folyamatok. A végeredmény az, hogy ezek a fogak sokkal gyakrabban lesznek lepedékesek, fogkövesek, és nagyobb arányban hajlamosak az elszíneződésre is. A bölcsességfogak környéke ennek megfelelő folyamatosan hemzseg a baktériumoktól, amelyek állandó veszélyforrást jelentenek a teljes szájüreg egészségére.

Jobb előbb lépni, és időben megszabadulni tőlük

A bölcsességfogaknál tulajdonképpen csak idő kérdése, hogy mikor fognak gondot okozni. Van, akinél már a 20-as éveiben, van, akinél csak 50-60 éves korában jön el ez az időpont. Ha azonban bekövetkezik a baj, és egy heveny gyulladásban lévő fogat kell kezelésbe venni, az minden esetben nehezebb feladat elé állítja a szakembert és jobban megviseli a pácienst.

A fogorvosok többsége ezért azt javasolja, hogy lehetőleg még időben szabaduljunk meg bölcsességfogainktól. Egy jól előkészített, eltervezett műtét végrehajtása sokkal könnyebb és biztonságosabb, mint a sürgősségi beavatkozások.

Sokan annak ellenére tartanak a bölcsességfog eltávolításától, hogy az esetek többségében ezek a legegyszerűbb fogorvosi eljárások közé tartoznak. A teljes képhez hozzátartozik, hogy a skála a bonyolultság szempontjából rendkívül széles lehet. Egy felső, előtört bölcsességfog kihúzása sokkal egyszerűbb feladat, mint az alsó állcsontban található bölcsességfogak eltávolítása.

Végezetül fontos megjegyezni, hogy megfelelő diagnózis nélkül a bölcsességfog kihúzása csonkításnak minősül, mivel egy élő, egészséges szerv eltávolításáról van szó. Mielőtt belevágunk, meg kell bizonyosodni arról, hogy valóban preventív jellegű beavatkozást készítünk elő, amellyel egy későbbi egészségügyi problémát előzünk meg.