A cukormentes rágógumik rendszeres fogyasztása alapvetően pozitív hatással van a szájhigiéniára, ezt vizsgálati eredmények is igazolják. Fontos azonban észben tartani, hogy a rágózás semmiképpen sem helyettesítheti az alapos fogmosást.
Kis rágótörténelem
Kevéssé ismert tény, de a rágózás egyáltalán nem modernkori szokás, sőt, többezer éves hagyományai vannak. Eleink a régmúltban többek között nyírfakéregből készült kátrányt rágcsáltak előszeretettel, amely gátolta a baktériumok szaporodását a szájüregben. Tudjuk, hogy Nagy Sándor katonái mentát használtak erre a célra, az eszkimók bálnabőrt, a középkorban pedig petrezselymet, később pedig kávészemeket és dohánylevelet rágtak az emberek.
A gumirágás szokását Közép-Amerikából vette át Európa. A maják egy ma is népszerű gyümölcsfa, az Achras sapota (szapotilfa) fakérgéből nyerhető, tejszerű latexből készítettek maguk számára rágnivalót. Az első rágógumit 1848-ban hozták kereskedelmi forgalomba az Egyesült Államokban, pontosabban Maine államban. Ez alapvetően az ottani indiánok rágójából, a lucfenyő gyantájából készült.
A rágógumik ma már élvezeti terméknek számítanak, Magyarországon ezekből évente közel 2 ezer tonnát fogyasztunk el. Amellett, hogy a rágózás nagyon népszerű szokás, egyértelműen megvannak a maga előnyei is a szájhigiénia megőrzése szempontjából.
Közvetett módon semlegesíti a savakat
Az egyik ilyen előny, hogy hamarabb visszaállítja a száj egészséges pH értékét. Ez ugye az a mérőszám, ami a testnedveink sav és lúg háztartását jelzi egy 0-tól 14-ig terjedő skálán. A szájüregben a kritikus pH 5,5 (5,2-5,7), ami azt jelenti, hogy ez alatt a zománc felszínén demineralizáció (azaz a zománc ásványi anyagának kioldódása történik) és 5,5 fölött pedig remineralizáció (azaz a zománcba az ásványi anyagok beépülése) történik.
A száj pH értéke alapállapotban 6,75 körül van, vagyis enyhén savas, ez az érték azonban evés után gyorsan lecsökken, mert a baktériumok az ételmaradékok lebontása közben sok savat termelnek. Minél tovább fennáll ez a savas kémhatás, annál nagyobb veszélyben van a fogzománc, amelyből a savak fokozatosan kioldják az ásványi anyagokat (demineralizáció), ami a fog kilyukadásához vezet. A rágógumiban található cukorpótló anyagok (pl. szorbit, xilit) a szájüreg pH értékét nem csökkentik a kritikus pH érték alá, mint a cukor (glükóz), ezért ezeket a cukorpótló anyagokat “fogkímélő” anyagoknak nevezzük. Ennek az az oka, hogy a cukorpótló anyagok bontása során kevesebb tejsav képződik, mint a glükóz bontása során, és a cukorpótló anyagok esetében a kevés tejsav mellett hangyasav képződik, ami nem csökkenti olyan mértékben a pH-t mint a tejsav. Az egyensúlyt a nyál állítja vissza, amely egyrészt semlegesíti a savakat, másrészt baktériumölő anyagokat is tartalmaz, ezzel gátolja azok káros tevékenységét.
Rágáskor, vagyis rágózáskor fokozódik a nyálképződés, ezáltal jelentősen lerövidül az az idő, ami a száj egészséges pH értékének visszaállításához szükséges. A rágógumiban található xilit és szorbit csökkentik a mikroorganizmusok és ezáltal a dentális plakk tapadókészségét is.
Tisztán tartja a rágófelületet
A nyálképződés erősödésének van egy másik pozitív hozadéka: ennek hatására ugyanis a kioldódott kalcium- és foszfátionok könnyebben visszakerülhetnek a fogakhoz, és a szuvasodás kezdeti szakaszában a kis mértékben sérült fogzománc akár helyre is állhat.
A rágózás mechanikai értelemben is védi fogainkat, viszont így csak a fog ún. öntisztuló felszíneit tudja tisztítani, így a fogmosást nem helyettesíti. A cukormentes rágógumik ugyanis rágáskor a fogak felületének nagy részéről eltávolítják az ételmaradékokat, a lepedéket, ami gátolja vagy késlelteti a fogkő kialakulását. Ez valóban segítség, azonban nem szabad elfelejteni, hogy egy rágógumi elfogyasztása semmiképpen sem helyettesíti az alapos fogmosást és fogtisztítást.
Szimmetrikusan rágjunk
A számos előny mellett érdemes odafigyelni a rágózási technikánkra is. Ha csak az egyik oldalon rágjuk a rágót, az semmiképpen sem tesz jót a rágóizületeknek és a rágóizmoknak. Ez az állkapocs kattogásához, szélsőséges esetben pedig kilazulásához, elmozdulásához is vezethet.
Ha ilyen téren panaszunk van, mindenképpen érdemes felkeresni egy fogorvosi rendelőt.